Egyre többször jutnak eszembe olyan dolgok, amiket érdemes lenne leírni, de mégsem teszem. Lehet - sőt bizton állíthatom -, hogy hasonlóak másoknak is eszébe jutnak, jutottak már. Egészen kiskorom óta csak azon voltam, hogy másoknak megfeleljek, figyeljek másokra, ügyeljek a környezetemre. Nem sokat foglalkoztam önmagammal, és ez némileg kihatott a cselekedeteimre, későbbi tetteimre. Úgy érzem még mindig nem tudok saját érdekemben dönteni. Az iskolában sajnos mintadiákként viselkedtem, és mindig megpróbáltam elkerülni a bajt. Olyan voltam, akinek ha megmondták, megtette azt. Igaz, magamban mindig megkérdőjeleztem a dolgokat, ezért gyakran lassabban válaszoltam. Át akartam gondolni a szavaim következményeit, és ezzel bizony azt hitettem el az emberekkel, hogy leblokkolok. Mondták, hogy ne kezdjek el ő-zni, sületlenséget sem szeretek mondani, ezért amíg nem jut eszembe a legjobb válasz, nem mondok semmit. Persze a suliban a helyzet az volt, lusta voltam tanulni, mint a dög és mindig a kérdés előtt közvetlenül találtam ki a többé-kevésbé megfelelő választ. Nagyon sokszor megdöbbentem, amikor gyorsan rájöttem dolgokra és jól válaszoltam. Tudtam én is, hogy van eszem, s sajnos ez elfogulttá tett. Az egyetemen ilyet nem mindenhol lehet megtenni. Sajnos azt kell csinálni, amit erőltetnek az iskolában: magold be!
Más. Gyakran el szoktam gondolkozni azon, az interneten ki mond igazat és ki nem. Vagy mi értelme van ezeknek a beazonosításos dolgoknak, mennyire anoním az ember, mennyire sok ember van kiszolgáltatva a social-engineering tevékenységeknek. Nemrégiben kipróbáltam az omegle.com helyen lévő, webkamerás, idegenekkel való kommunikációt megvalósító webes alkalmazást. Nagyon meglepődtem. A 7-8 éves gyerekektől kezdve a 60 éves felnőttekig szinte mindenféle beállítottságú, kedvű, hangulatú, kinézetű idegennel "összefutottam". Nem azt mondom, hogy mindenhol így van ez, de azért szomorú, hogy az emberek nem tudják, mit csinál a gyerek. Egy ilyen oldalon, ahol élőben folyik a webkamerás videó-összeköttetés, bárki bármit mutathat, mondhat. Még akkor is, ha az nem helyén való, obszcén, erköcstelen, felnőtt tartalmú dolog. Igen, ezen a konkrét oldalon lehet bizonyos közös érdeklődési témákat beírni, s ezzel valamennyire szűrni az éppen odalátogatók között. De az sem garancia azok elkerülésére, akik mindenképpen trollkodni próbálnak (ami lehet mondjuk könnyed, vicces is, vagy éppen sértő), vagy kultúrálatlan viselkedést terjesztenek, szimbolizálnak.
Megint más. Elfelejtettem. Majd máskor.
