Folytatás
Sajnálatos módon egy kicsit elment az idő a mai napon, ezért nem tudtam foglalkozni ezzel a blog-os dologgal. Érdekes gyakorlaton és előadásokon voltam ma. Ellentétben az emberek gondolatkörében szereplő egyetemi hallgatóval én megpróbálok a lehető legtöbb órán részt venni. Sőt! Mindegyikre bejárok, mert hasznosak - még ha úgy érzem, nincs értelme, mert nem fogom tőle jobban megérteni az anyagot. Annyit elárulok, hogy ebben a félévben JAVA-val fogok sokat foglalkozni, és máris tetszik.
Tessék? Ó, hogy a formázás elmaradt az előző bejegyzésből? No, tessék, akkor most itt lesz egy szebb, átláthatóbb, formázott szöveg. Persze amint a végére érek, akkor kezdem el feldolgozni az egészet, ahogyan azt annak idején Word-nél tanították nekem. Ezt a kis kitérőt máris halványítottan, "kommentszerűvé" teszem.
A mai időjárásról: reggel kicsit hűvösebb volt az idő, délelőtt és délután pedig sütött a nap, meleg volt. Estére a szél feltámadt valamennyire és a hőmérséklet is esett 5-6 fokot.
A hangulatomról: reggel, mikor felkeltem, még azt se tudtam, hogy hol vagyok. Hamar rájöttem arra tényre, miszerint nem egy spanyol metrófeljáróból jöttem ki nemrég, hanem az egész csak egy nagyon is valósághű álom volt. Bizony, anélkül, hogy jártam volna valaha is ott, az agyam kigenerálta valamiféle bámulatos módon. Soha nem tanultam spanyolul, mégis azok a szavak (feliratok), amikre emlékeztem még, valódi spanyol szavak voltak. Csak arra emlékeztem, hogy metrózok és buszozok egyet Spanyolországban valahol. A terep, a hely, a tárgyak mind-mind valóságosnak tűntek. Szóval reggel vidám hangulatom volt. A reggeli buszon egy kisebb tömeg gyűlt össze, de az nem vette el a kezdeti jókedvemet - még akkor sem, ha meleg is és büdös is volt. Gyakorlaton is jó kedvem volt, tetszett, hogy egyszerre két kurzus foglalkozik a JAVA nyelvvel, de másképpen megközelítve. Majd ebédkor, otthon édesanyám zamatos, ízletes, puha almás pitéje is rátett eggyel. Visszamenet az egyetemre segítettem két babakocsis nőnek fel- és leszállni a buszról, kiigazítottam kínai turistákat, és egy határozott igennel válaszoltam egy úrnak, aki megkérdezte az-e az a busz, amin rajta van. A délutáni előadás pedig nagyon tetszett. Már tudtam, hogy eddig ez a legjobb napom, amit ebben a félévben eltöltöttem.
Sajnos az időkeretbe nem fér bele a legutóbb megkezdett múltbéli események leírásának folytatása. Ha egyáltalán valaki olvassa ezt, remélem, számára is érdekes dolgokat írok, illetve majd fogok írni.
