Eddigi fontosabb események
Ma kedd van. A dátum egyébként is szerepel a bejegyzésnél, szóval nem írom le a pontos dátumot. Hétfő reggel volt a Kínai mozgásművészetek kurzus első órája. Kb. 17-en voltunk (28 van bejegyezve ETR-ben) ebből rajtam kívül csak egy volt fiú. Az első felében bemelegítés után kung fu-t tanultunk, önvédelem, mozgás, edzés, mely során párokban kellett dolgoznunk. Kicsit fura volt ennyi év után megint női partnert magam előtt látnom. Meg kell mondjam néha zavarban is voltam bizonyos gyakorlatoknál, de azt hiszem, ez természetes. Második felében volt az úgynevezett chi kung, ami ilyen légzéstechnika és izomlazítás.
Ma hűvös, párás, esősebb szeptemberi idő van. Nem kellett olyan korán kelnem szerencsére. Ám a reggeli előadásra éppen, hogy be tudtam érni. Valószínűleg kimaradt egy busz. Rendesen össze kellett tömörülni a buszon. Amikor sétáltam az épületek felé, meghallottam, hogy egy asszony azt mondja, éhes. Rögtön eszembe jutott, hogy van nálam sütemény, és nem pénzt adtam neki, hanem mondtam, hogy adok süteményt. És elfogadta! Örült neki! Majd el is kezdte enni. Tudnék pár alkalmat mesélni, amikor egy hozzá hasonló helyzetben levő (vagy csak olyannak kinéző) személy nem becsülné meg azt az ételt, amit adok, hanem pénzt kérne, amiből nem is kenyeret vagy zsemlét, rendes ételt, hanem piát, cigit vásárolna magának. Szóval nem ilyen alkalmaknak kéne kivételnek lenniük. Egyébként szomorú, hogy ilyen sorsra juthatnak az emberek és manapság egyre több a munkanélküli, éhező szegény.
Más téma. Tegnapelőtt regisztráltam az egyik kedvenc fórumomra, amit szoktam látogatni. Úgy tűnik, hogy még nem nagyon járt arra magyar. Ott is megkérdeztem, tudnak-e valamilyen helyet, ahol még kapható a milky way krém, persze nincs sehol. Ha valaki az olvasók közül tud ilyen helyet (bárhol a világon), azonnal szóljon! Nem magamnak szeretném megvenni. Valaki másnak, aki sokat szenvedett, nehéz a sorsa és nemsokára születésnapja lesz. Amikor nála voltam egyszer, akkor megdöbbentett a tény, hogy milyen körülmények között él. Alig tudják fizetni a számlákat, nem talál munkát (csak érettségi van meg, és talán még jár valahova továbbképezni magát), és nagyon demotivált, ami nem jó. Egyetlen dologhoz ért jól: a rajzoláshoz, festéshez. Van benne képzőművészeti érzék. Kissé zavarban voltam ott - igazából a számítógépén lévő adatokat kellett helyreállítani, amit hülye módon elhúztam -, mert nem szerettem volna elfogadni, hogy ő vendégeljen meg, de aztán mondtam, hogy kérek majonézes kukoricát, szendviccsel (vagy valami ilyesmit). Van egy macskája, aki éppen azelőtt egy héttel ellett. Az ott élő macskák nagyon szabadon vannak eresztve. Ott nincs meg az a fajta kultúra - túlszaporodást és ezzel ökológiai veszélyt megelőzendő -, hogy ivartalanítattják az állatokat. Egyrész nincs rá pénz, másrészt valószínűleg senki sem foglalkozik az ottani élővilággal, emberek felvilágosításával arról, hogyan kellene az ilyen és ehhez hasonló komoly dolgokat kezelni. Persze az embereknél általában nem a saját környezet védelme az első szempont, hanem az egyéni megélhetés, és a család biztonsága. Ez érthető. Ezért is kéne valami megszorítás az alapvető szükségletek megvételének elősegítésére és a luxus cikkek, egyéb, nem fontos szolgáltatások kiszorítására, megszüntetésére. Mivel most én is csak általánosítok, és nem mondok konkrét példákat, ezért az előző szövegem légvár építéséhez hasonlítható.
Megint más. Miért érzi úgy az ember, hogy ő az egyetlen, aki mer nagyokat gondolni és helyesen cselekedni, miközben ez nem lehet igaz, mert vannak más emberek is, akik ugyanúgy el tudnak gondolkodni mélyen, illetve adott helyzetben helyesen cselekednek? Ez is valamiféle beépített evolúciós törekvési rendszer? Ezt hívják ego-nak? Sajnos sokszor csalódtam már emberekben, amikor azt hittem képesek gondolkodni is, mielőtt cselekednek. Önmagamban is csalódtam párszor. Én sem vagyok tévedhetetlen, és lehet, hogy én is csinálok néha hülyeségeket, de megpróbálok a lehető legtöbbször gondolni a következményekre, segítek másokon ha lehet, megtanulok élni.
Nem vagyok képes ellazulni. Nincs meg az a társas elfoglaltság, aminél ne gondolkoznék folyton azon, hogy min gondolkozik a másik, mi lesz a konzekvenciája a dolgoknak, miért jó ez, mit is csinálunk valójában, hogyan működik. Középiskolában összesen kb. 4-szer ha voltam ilyen fiataloknak szánt buliban (4 év alatt szórtan), de nem igazán érdekelt, inkább idegesített, mint, hogy lazított volna. Nem az én világom. Nem tudtok valami olyan elfoglaltságot, amiben szintén jól lehet érezni magunkat, nem éjszaka van, nem füstölögnek, nem isznak alkoholt? Csak szimplán boldogok az emberek, beszélgetnek, vagy kergetik egymást, tudom is én. Itt az egyetemen keresek ilyet, ami hivatalosan van meghirdetve, de még nem nagyon akadt tetszésemre való.
Ennyi mára bőven elég.
