Második nap
Furán kezdhetem az első bejegyzésemet, de igazából nincs semmiféle frappáns ötletem erre. A címből tudni lehet, hogy mostanság valamelyik egyetem ülőhelyeit, asztalait, padlózatát koptatom. Másodéves, vagy valami ilyesmi lennék elvileg. Félig másodéves. Az informatikai részét a dolgoknak sikeresen végzem el, a matematikai részét már kevésbé.
Délután 5 körül van, és éppen nincs semmi teendőm. Tanulhatnék [matematika tárgy neve]-t vagy [másik matematika tárgy neve]-t is, de az még korai és szeretném megtudni milyen csoportok alakulnak ki. Csoportok, akik közös munkával szeretnék ezen tárgyak elméleti anyagát emészthetővé tenni, megtanulni, elsajátítani. Ezeknek a vizsgáknak most már meg kell lenniük. Ha nem lennének meg, akkor az gáz lenne.
Miről is mesélhetnék még? Mivel nem tudom, hogy aki olvas, mit szeretne megtudni - illetve ő sem tudja, hogy mit tudna megtudni - rólam, ezért kezdem valahol az elejétől. A nevem most annyira nem érdekes. Általában "saja" becenéven szólítanak a barátaim, ismerőseim. 20 év körüli, se nem túl vékony, se nem túl vastag alkatú, átlagos kinézetű, és (vélemény szerint idióta) hanggal rendelkező fiú vagyok. Átlagos, barna haj, barna színű szemek. Gondolataim néha magasröptűek, sokszor kissé nehéz kibogozni még nekem is - még talán ez is átlagos. Szeretem mindig a bonyolult módszert megtalálni. Van olyan, amikor az egyszerűt nem értem, vagy nem tetszik. Makacs természetű, lusta, és mindenben az egyenes, racionális logikát kereső természet vagyok. (Nem biztos, hogy nem veszem szó szerint, amikor azt akarják, hogy ne vegyem szó szerint a dolgokat.) Szeretem a fizikát, mate-... ühm, a matematika bizonyos részeit, informatikát és úgy a természettudományokat általában. Számítógéppel már 4 évesen is találkoztam egy Commodore 64 formájában, amit a BASIC interpreter nyelv segítségével lehetett programozni. Kedvenc játékom volt például a Beach head 2, a Wizard of Wor, Boulderdash. Aki akar az utánaolvashat a wikipédián, milyen és mekkora memóriája, hány KHz-es CPU-ja és milyen más fontos paraméterrel rendelkezett a gép. A 90-es évek végére már talán Pentium 3 processzorral felszerelt gépünk is volt, melyen a windows 98 futott. Igazából egészen 2002-ig a számítógépet játékon kívül másra nem is nagyon használtam. Édesapám használta őket a munkájához, CAD programokkal való tervezéshez. Azt hiszem 2002-es 2003-mas tanévben kezdődtek azok az informatika órák, amikor már hasznosabb dolgokat is tanultunk (pl. gép alapfelépítése, windows (mi más...) operációs rendszer használata, Word, Excel használata. Utolsó általános iskolai évemben már nekem is volt egy AMD Sempron CPU-s gépem, ezen kezdtem el játékon kívül mással is foglalkozni (internet, webböngészés, skype, wikipedia, HTML oldalak felépítése, próbálgatások HTML-lel, flash actionscript próbálgatások). Ekkor már az órákon a logikai áramköröket, egyszerű algoritmusokat is tanultunk (ezek tetszettek és érdekeltek a legjobban). Ekkor kezdődött el a nagyobb érdeklődésem az informatika és a robotok irányába. Középiskolában megismerkedtem olyan emberekkel, akiknek hála most itt ülhetek úgy, hogy a programozást, szkriptek írását, algoritmizálást szinte a kisujjamból kirázom. 2006-ban megismerkedtem a SuSE linuxszal. Magam telepítettem, nem volt nehéz használni sem, de valamiért nem tetszett. Majd később egy barátom felrakott nekem egy debian-t és egy Zenwalk-ot. Annál stabilabb és gyorsabb rendszereket még nem láttam. Később kényelmi okokból Ubuntu-ra váltottam, egy olyan 4-5 évig mást nem is használtam (windows? mi az a windows? :D). Első debian rendszerem alatt már az új gépem (AMD Athlon X2 5000+, Nvidia 6600 majd 8800GT, Gigabyte alaplap [majd leírom a típust]) hasított. Kezdetnek ki is próbáltam rajta a WINE-t (ami a régi sempron-on nagyon kevés játékot tudott élvezhetően futtatni) és csak ámultam. Ami az iskolai tanulmányokat illeti, másodikban C programozást tanultam - hála az akkor ott tanító tanárnőnek, aki csak nekünk, pár embernek - akiket érdekelt a dolog - külön tanította. Még írhatnék sorokat az ott tanultakról - HTML, kémia, fizika, matek, - vagy saját magam által megtanult dolgokról is, de sajnos az idő lassan lejár.
Egyelőre ennyi. Most megyek programozni.
