Rólam, folytatás
Mint azt a legelső bejegyzésben leírtam, nagyon érdekel az informatika, illetve a természettudományok többsége. (Informatikus hallgató vagyok.) Az állatokat is szeretem, van egy macskánk és 3 kutyánk + n darab aranyhalunk (n természetes szám és 0 <= n <= m, ahol m a maximális aranyhalak száma). Szeretek olvasni, interneten böngészni, programozni, 3d modellezni, rajzolni, weboldalt készíteni, linux alapú operációs rendszert használni. Szóval sok dolog érdekel. Természetes, hogy érdekelnek az emberek is, barátok, haverok, ismerősök, ismerkedés.
Viszont nem szeretek ilyen egyetemi bulikba járni, ennek több oka is van:
- nem szeretem a cigaretta füstöt (menekülök előle, ha a buszmegállóban meglátok valakit dohányozni, rögtön felhívom a közterület-felügyeletet)
- nem szeretem az egészségtelenül hangos "zenét"
- az ott lévő zajt nem nevezném zenének
- alkoholt sem fogyasztanék túl nagy mértékben, márpedig az ilyen alacsony színvonalhoz már sok kellene, hogy élvezhető maradjon az egyén számára
- a tömeggel nincs bajom, de ha már diónyi hely sincsen az emberek között, az már zavaró
- mindezért pénzt kidobni ostobaság lenne
Igen, én is 20 éves vagyok, mégsem kell úgy viselkednem, mint minden hasonló korú embernek. A középiskolai évek alatt sem viselkedtem helytelenül soha - kivéve ha valami kiment a fejemből, vagy nem vettem észre valamit. Itt felvetődhet a kérdés, mit jelent pontosan a helyes viselkedés. Vannak bizonyos viselkedési normák, amelyeket már szüleink is belénk nevelnek, és vannak, amiket iskolában tanítanak. Ezek elengedhetetlenek a későbbi tanulásaink, munkánk, életünk során. Megalapozzák a normális társadalmi élet alapjait, hogy ne legyen káosz és szenvedés. Általában mindig gondolok a következményekre, és nem cselekszem gondolkodás nélkül. Ám van, amikor nem teszek így, és ez általában rossz élményként marad meg, amiből persze tanulok.
Tulajdonképpen nem találok olyan programot, lehetőséget, mely során jobban meg tudok ismerkedni másokkal is az egyetemen. Kicsit egyedül is érzem magam, pedig több száz embert láthatok naponta. Vannak kirándulások is, de azok általában több naposak és kimerítő túrák lennének nekem.
Múlt félévben felvettem egy másfajta tárgyat, joggal kapcsolatos a témája. Sok lány volt a csoportban. Egy kedves arcú, szép mosolyú, helyes lány meg is tetszett, de puszta barátságos beszélgetésnél nem mentem tovább. Kiderült, hogy van már fiú barátja, szeretik egymást. Megmondtam neki, hogy ezt tiszteletben tartom, és nem is szándékozom erőszakoskodni. Talán valamit rosszul csinálok. Ki kéne nyitnom a szemem, a fülemmel meghallani az engem szólítók szavát.
Szeretek segíteni az embereknek. Főleg akkor, ha értek is ahhoz, amiben kell a segítség. Például valakinek elvesztek adatai a gépről, akkor azt vissza tudom varázsolni. Vagy kell egy egyszerű, de szép honlap egy barátnak. Esetleg be kell állítani egy hálózatot, internetelérést valakinél. Apró dolgok nekem ezek, de a közembereknek hatalmas segítség lehet egy ilyen kis feladat elvégzése is.
Ami a kommunikációt illeti, nem vagyok egy beszédes típus. Szeretek tőmondatokban válaszolni - ez főleg akkor van, amikor nem akarom fárasztani az embereket a technikai részletekkel. Sokszor nehéz ilyen esetben letömöríteni a választ úgy, hogy a valóságnak megfeleljen, viszont ne kapjon agygörcsöt a kérdező. Ekkor lehet, hogy nem válaszolok 1-2 percig. Egyrészt nem akarok ő-zni, másrészt hülyeséget sem akarok mondani. Kicsit talán lassú vagyok beszélgetés során. Ez lehet probléma. Vagy talán az összes többi ember beszéde gyorsult fel? Hova sietnek? Mit akarnak elérni az elhadart, artikulálatlan, rosszul hangsúlyozott mondatokkal?
