Saja saját blogja (sajt nélkül)

Minél többet olvasok, figyelek híreket, ismerek meg embereket, annál több információm lesz a világról, és annál többet tudok a benne zajló szörnyűségekről is. Lehet, hogy igaz az, a tudatlanság boldogít? Azonban az sem jó, ha az ember bezárkózik, és a saját, kis álomvilágát éli. Most nem tudom, mihez szeretnék kezdeni. Elindultam egy olyan úton, amiben az számít, hogy ki mennyire tájékozott, tudja a legújabb informatikai vívmányok használatát, könnyen bekerülhet egy olyan munkába, ahol a gép előtt kell ücsörögni. Viszont szeretnék most már a friss levegőn lenni sokat. Szeretnék sokszor csak kimenni a közeli dombtetőre, feküdni, nézni az eget és csak elmélkedni.

Szeretnék tanítani valakit. Úgy érzem, jó lenne, ha lenne valaki, akinek el tudnám mondani, meg tudnám mutatni mindazt, amit eddig megtanultam (matematika, fizika, informatika téren). Biztos vagyok benne, jót tenne az én tanulmányaimra nézve is. Igaz, legfeljebb középiskolásoknak segíthetnék, de már az is valami. Ám sajnos nem hiszem, hogy lenne rá időm.

Egyre többször jutnak eszembe olyan dolgok, amiket érdemes lenne leírni, de mégsem teszem. Lehet - sőt bizton állíthatom -, hogy hasonlóak másoknak is eszébe jutnak, jutottak már. Egészen kiskorom óta csak azon voltam, hogy másoknak megfeleljek, figyeljek másokra, ügyeljek a környezetemre. Nem sokat foglalkoztam önmagammal, és ez némileg kihatott a cselekedeteimre, későbbi tetteimre. Úgy érzem még mindig nem tudok saját érdekemben dönteni. Az iskolában sajnos mintadiákként viselkedtem, és mindig megpróbáltam elkerülni a bajt. Olyan voltam, akinek ha megmondták, megtette azt. Igaz, magamban mindig megkérdőjeleztem a dolgokat, ezért gyakran lassabban válaszoltam. Át akartam gondolni a szavaim következményeit, és ezzel bizony azt hitettem el az emberekkel, hogy leblokkolok. Mondták, hogy ne kezdjek el ő-zni, sületlenséget sem szeretek mondani, ezért amíg nem jut eszembe a legjobb válasz, nem mondok semmit. Persze a suliban a helyzet az volt, lusta voltam tanulni, mint a dög és mindig a kérdés előtt közvetlenül találtam ki a többé-kevésbé megfelelő választ. Nagyon sokszor megdöbbentem, amikor gyorsan rájöttem dolgokra és jól válaszoltam. Tudtam én is, hogy van eszem, s sajnos ez elfogulttá tett. Az egyetemen ilyet nem mindenhol lehet megtenni. Sajnos azt kell csinálni, amit erőltetnek az iskolában: magold be!

Más. Gyakran el szoktam gondolkozni azon, az interneten ki mond igazat és ki nem. Vagy mi értelme van ezeknek a beazonosításos dolgoknak, mennyire anoním az ember, mennyire sok ember van kiszolgáltatva a social-engineering tevékenységeknek. Nemrégiben kipróbáltam az omegle.com helyen lévő, webkamerás, idegenekkel való kommunikációt megvalósító webes alkalmazást. Nagyon meglepődtem. A 7-8 éves gyerekektől kezdve a 60 éves felnőttekig szinte mindenféle beállítottságú, kedvű, hangulatú, kinézetű idegennel "összefutottam". Nem azt mondom, hogy mindenhol így van ez, de azért szomorú, hogy az emberek nem tudják, mit csinál a gyerek. Egy ilyen oldalon, ahol élőben folyik a webkamerás videó-összeköttetés, bárki bármit mutathat, mondhat. Még akkor is, ha az nem helyén való, obszcén, erköcstelen, felnőtt tartalmú dolog. Igen, ezen a konkrét oldalon lehet bizonyos közös érdeklődési témákat beírni, s ezzel valamennyire szűrni az éppen odalátogatók között. De az sem garancia azok elkerülésére, akik mindenképpen trollkodni próbálnak (ami lehet mondjuk könnyed, vicces is, vagy éppen sértő), vagy kultúrálatlan viselkedést terjesztenek, szimbolizálnak.

Megint más. Elfelejtettem. Majd máskor.

Üdvözlök mindenkit, aki véletlenül erre járna!

Mint láthatjátok nem nagyon szoktam ide írni, de ezt most pótolni szeretném. Megint összegyűlt a fejemben annyi dolog, hogy érdemes legyen leírni. Persze olyan dolgokról is szó eshet, amit nem tudok kinek elmondani, tehát leírom mindenkinek. Azt persze én sem tudhatom, hogy a google és egyéb keresőmotorok hogyan fogják cache-elni ezt az oldalt, illetve hogy a búsba tudna bárki is rátalálni eme posztra. Ezen kívül az se biztos, hogy bárkit is érdekelne az, amiket ide írok.
Az elmúlt félévben sok érdekes és kevésbé érdekes dolog történt velem. Márciusban végre megcsinálták az internet kapcsolatunkat - ami oly sokáig szakadozott. Sajnos ösztöndíjat nem kaptam ebben a félévben. Voltam moziban, kétszer is. Megtanultam directx-et, opengl-t programozni c++ programozási nyelven. Nem sikerült megcsinálnom az adatbázisok tárgyat. Továbbra is járok kung fu edzésekre, amik nyáron már szabadtéren vannak. El fogok menni edzőtáborba. Holnap analízis vizsgám lesz, aminek most már meg kell lennie. A hangyák inváziót tartanak nálunk, elkezdtek előjönni a szárnyas hangyák is. Keresek munkákat, gyakornoki állásokat.
Igazából nem tudom, mit akarok, mi szeretnék lenni. Nincsenek konkrét céljaim. Szóval nehezen veszem rá magam a tanulásra. Értek egy kicsit ehhez is, meg ahhoz is.
Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést, akkor még sok dolog volt a fejemben, de sajnos most valahogy kiesett minden. Majd máskor.

Elérkezett a vizsgaidőszak vége és a jelentkezési időszak a következő félévre (persze az előzetes jelentkezés már december óta aktív). Már meg is van az órarendem. Rengeteg órám lesz, gyakorlat, amire be kell majd járnom. Még mindig jobb, mint matek vizsgára készülni.
Jövőhéten már kezdődik is a szorgalmi időszak. Nincs olyan sok szünet. Vannak ötleteim, terveim. Éppen dolgozom egy python script-en, amivel egyszerűen, könnyen le lehet kérdezni információkat az egyetem tanulmányi rendszeréből. Az órarendet már le tudja szedni. Esetleg jó lenne egy játékot is készíteni. Mondjuk Java alapút. Meg 3d modellezni is kéne.

Nemsokára már járni fogok kung fu versenyekre is. Szeretnék sportösztöndíjra jelentkezni majd.

Esetleg megpróbálok egy erasmus részképzést is beiktatni, jelentkezem pályázatra. Ki tudja, talán ki is tudok menni Finnországba.
 

Múlt héten csak egy ZH-ra mentem be az egyetemre, mert beteg voltam. A két héttel ezelőtti szünetben lettem lázas, náthás, köhögős, torokfájós, szédelgős beteg. Mondhatni remek szünet lett belőle. Szerencsére már jobban vagyok, hétfőn megyek újra edzésre is.

Befejezendő feladatok: jövőhét szerdára java-s programozás technológia feladat (kell csinálni egy JPanel-t, JTextField-ekkel, de izgalmas...), félév végéig egy társsal megcsinálni egy h4skell programot (komplikált, tulajdonképpen egy comenius logo nyelvet kell csinálni), szerdai J0g1 és men3dzsMeNt ismeretek ZH-ra tanulni, matekokat tanulni ezerrel. Ezekből nem fogok sokat csinálni most. A java-t biztosan, mert az könnyű. Esetleg j0gM3n-re is megírok egy üzleti tervet, hogy könnyebb legyen az egész.

Nesztek, itt egy turbokacsa:

Kisebb szünet után visszatértem ide, hogy folytassam az eddigieket. Ezek után még több dolgom lesz, elfoglaltabb leszek, szóval bárki, akit érdekel (most komolyan, van ilyen ember??) az, amit írok, ne számítson sűrű szöveges megjelenésekre. Ó, igen képes illusztrációk! Lehet, hogy fogok néha-néha betenni egy-egy képet is, csak, hogy több szinten is jelezzem hangulati világomat. Saját CSS-t még mindig lusta vagyok készíteni. Tudnék, de nincs kedvem.

Tipikus csütörtöki nap. Reggel negyed vagy fél hétkori kelés, mosakodási procedúra, öltözés, rendbeszedés, tanuláshoz, jegyzethez szükséges eszközök ellenőrzése, reggelizés, etetés, macsek megszúrása inzulinnal, táska, cipő, kabát, köszön, ajtó, kutyasimogatás, kapu, megálló, busz, megálló, épület, mosdó, terem, pihi, kezdés. Végzés, tudás a fejben (remélhetőleg sokáig), megálló, busz, megálló, hazaérkezés, kutyasimogatás, belépés, mosakodás, ebéd, pihi, sz.gép/tanul, nyakörv fel, póráz kézbe, kutyaséta, vissza, mindent helyére, kézmos, gyümölcs esz, tanul/sz.gép, vacsora, macskát megbök, etet, kutyákat etet, szemét kivisz, kutyákat levisz utca végére, becsukja őket kényelmes, meleg alagsorba (kint hideg, esős idő brr!), átöltözik, kézmos, gép elé ül, e-mail, program, blog.

Újdonságok? Hmm, lássuk csak. Ja, igen! Járok a kínai mozgásművészetek kurzus mellett kung fu és mediball edzésekre is, amelyek hétfőn és pénteken vannak. Nagyon jók! Kezdem ténylegesen érzékelni magam körül a világot, a teret. Eddig mintha be lettem volna zárva egy statikus dobozkába. Azt hiszem ezek megmutatják, hogy a lehető legkevesebb energiabefektetéssel hogyan mozogjunk a lehető leghatékonyabban. Plusz megtanulom megvédeni magamat, fejlődik az egyensúlyérzékem, és az erőnlétemnek is jót tesz.

Mi van még? A Portal 2 nevű játék nagyszerű. Érdemes megvenni. Igaz, mint minden játék, ez is időt vesz el, de túl élvezetes ahhoz, hogy ne vigyük végig legalább egyszer. Nem fogom itt lelőni a benne lévő poénokat, elég ha csak annyit mondok, hogy szépen néz ki, és jó. És egy 5 éves hardveren is vígan elfut.

Megyek aludni, holnap korán kelek, folytatódik a mókuskerék - csak jussak el szombatig!

Eddigi fontosabb események

Ma kedd van. A dátum egyébként is szerepel a bejegyzésnél, szóval nem írom le a pontos dátumot. Hétfő reggel volt a Kínai mozgásművészetek kurzus első órája. Kb. 17-en voltunk (28 van bejegyezve ETR-ben) ebből rajtam kívül csak egy volt fiú. Az első felében bemelegítés után kung fu-t tanultunk, önvédelem, mozgás, edzés, mely során párokban kellett dolgoznunk. Kicsit fura volt ennyi év után megint női partnert magam előtt látnom. Meg kell mondjam néha zavarban is voltam bizonyos gyakorlatoknál, de azt hiszem, ez természetes. Második felében volt az úgynevezett chi kung, ami ilyen légzéstechnika és izomlazítás.

Ma hűvös, párás, esősebb szeptemberi idő van. Nem kellett olyan korán kelnem szerencsére. Ám a reggeli előadásra éppen, hogy be tudtam érni. Valószínűleg kimaradt egy busz. Rendesen össze kellett tömörülni a buszon. Amikor sétáltam az épületek felé, meghallottam, hogy egy asszony azt mondja, éhes. Rögtön eszembe jutott, hogy van nálam sütemény, és nem pénzt adtam neki, hanem mondtam, hogy adok süteményt. És elfogadta! Örült neki! Majd el is kezdte enni. Tudnék pár alkalmat mesélni, amikor egy hozzá hasonló helyzetben levő (vagy csak olyannak kinéző) személy nem becsülné meg azt az ételt, amit adok, hanem pénzt kérne, amiből nem is kenyeret vagy zsemlét, rendes ételt, hanem piát, cigit vásárolna magának. Szóval nem ilyen alkalmaknak kéne kivételnek lenniük. Egyébként szomorú, hogy ilyen sorsra juthatnak az emberek és manapság egyre több a munkanélküli, éhező szegény.

Más téma. Tegnapelőtt regisztráltam az egyik kedvenc fórumomra, amit szoktam látogatni. Úgy tűnik, hogy még nem nagyon járt arra magyar. Ott is megkérdeztem, tudnak-e valamilyen helyet, ahol még kapható a milky way krém, persze nincs sehol. Ha valaki az olvasók közül tud ilyen helyet (bárhol a világon), azonnal szóljon! Nem magamnak szeretném megvenni. Valaki másnak, aki sokat szenvedett, nehéz a sorsa és nemsokára születésnapja lesz. Amikor nála voltam egyszer, akkor megdöbbentett a tény, hogy milyen körülmények között él. Alig tudják fizetni a számlákat, nem talál munkát (csak érettségi van meg, és talán még jár valahova továbbképezni magát), és nagyon demotivált, ami nem jó. Egyetlen dologhoz ért jól: a rajzoláshoz, festéshez. Van benne képzőművészeti érzék. Kissé zavarban voltam ott - igazából a számítógépén lévő adatokat kellett helyreállítani, amit hülye módon elhúztam -, mert nem szerettem volna elfogadni, hogy ő vendégeljen meg, de aztán mondtam, hogy kérek majonézes kukoricát, szendviccsel (vagy valami ilyesmit). Van egy macskája, aki éppen azelőtt egy héttel ellett. Az ott élő macskák nagyon szabadon vannak eresztve. Ott nincs meg az a fajta kultúra - túlszaporodást és ezzel ökológiai veszélyt megelőzendő -, hogy ivartalanítattják az állatokat. Egyrész nincs rá pénz, másrészt valószínűleg senki sem foglalkozik az ottani élővilággal, emberek felvilágosításával arról, hogyan kellene az ilyen és ehhez hasonló komoly dolgokat kezelni. Persze az embereknél általában nem a saját környezet védelme az első szempont, hanem az egyéni megélhetés, és a család biztonsága. Ez érthető. Ezért is kéne valami megszorítás az alapvető szükségletek megvételének elősegítésére és a luxus cikkek, egyéb, nem fontos szolgáltatások kiszorítására, megszüntetésére. Mivel most én is csak általánosítok, és nem mondok konkrét példákat, ezért az előző szövegem légvár építéséhez hasonlítható.

Megint más. Miért érzi úgy az ember, hogy ő az egyetlen, aki mer nagyokat gondolni és helyesen cselekedni, miközben ez nem lehet igaz, mert vannak más emberek is, akik ugyanúgy el tudnak gondolkodni mélyen, illetve adott helyzetben helyesen cselekednek? Ez is valamiféle beépített evolúciós törekvési rendszer? Ezt hívják ego-nak? Sajnos sokszor csalódtam már emberekben, amikor azt hittem képesek gondolkodni is, mielőtt cselekednek. Önmagamban is csalódtam párszor. Én sem vagyok tévedhetetlen, és lehet, hogy én is csinálok néha hülyeségeket, de megpróbálok a lehető legtöbbször gondolni a következményekre, segítek másokon ha lehet, megtanulok élni.

Nem vagyok képes ellazulni. Nincs meg az a társas elfoglaltság, aminél ne gondolkoznék folyton azon, hogy min gondolkozik a másik, mi lesz a konzekvenciája a dolgoknak, miért jó ez, mit is csinálunk valójában, hogyan működik. Középiskolában összesen kb. 4-szer ha voltam ilyen fiataloknak szánt buliban (4 év alatt szórtan), de nem igazán érdekelt, inkább idegesített, mint, hogy lazított volna. Nem az én világom. Nem tudtok valami olyan elfoglaltságot, amiben szintén jól lehet érezni magunkat, nem éjszaka van, nem füstölögnek, nem isznak alkoholt? Csak szimplán boldogok az emberek, beszélgetnek, vagy kergetik egymást, tudom is én. Itt az egyetemen keresek ilyet, ami hivatalosan van meghirdetve, de még nem nagyon akadt tetszésemre való.

Ennyi mára bőven elég.

Első hétvége

Bizony ez volt az első hét, amikor még lehetett felvenni, leadni tárgyakat. Megláttam, milyenek az új kurzusok, előadók, gyakorlatvezetők. Megkaptuk az első feladatokat is (el ne felejtsem megcsinálni a nem programozós feladatot). Ami zavart az az, hogy valamiért büdös az egyik pólóm. Nem, nem azért, mert nem mostam ki, vagy mert rosszul mostam ki. Valamiért talán a ruha anyaga - amiben lehet valami más a pamuton és a műszálon kívül - kezdett el szaglani. Reggel találkoztam egy programozó barátommal - akiben szerintem ott rejlik a zseni, egyszerűen jó ötletei és megvalósításai vannak -, a buszon beszélgettünk arról, ki milyen tárgyat bukott el, vett fel, milyen vicces élményei voltak eddig az egyetemen (ő máshova jár).

És már el is telt a vasárnap. Még pénteken írtam meg az első bekezdést, utána más dolgom volt. Majdnem kész a haskell beadandó - az a fránya kiíratása a teljes képletnek nem megy -, a Java piskóta volt, és az algoritmusos feladatnál is csak az elsőnél kellett gondolkozni. Remélem nem fognak majd túl sok időt elvenni ezek a kurzusok és lesz időm a matekokra is. Bár valójában az ember úgy osztja be az idejét, ahogy akarja. Legalábbis a Java előadás kihagyására nem lehet mentség a munka >:).

Tegnapelőtt meghúztam a térdem, és fájt. Éreztem, hogy valami nincs rendben odabent, húzódik, és ha guggoltam, élesen belehasított a fájdalom bizonyos ponton. Borogattam, fásliztam, pihentettem. Mára már rendbe jött. Még mázsás kutyaházakat is tudtam cipelni másodmagammal, persze csak óvatosan. Holnap reggel 8-kor lesz az első kínai mozgásművészetek kurzusom, amihez csak póló, nadrág és cipő szükséges. Állítólag valami tai chi szerűség lehet, de a gyakorlatvezető honlapján csak kung fu edzésről találtam információkat. Remélem utóbbi, mivel abból már van valamennyi tudásom. Igen, kb. 5 évvel ezelőtt jártam kung fu edzésekre. Hetente kétszer vagy háromszor egy olyan másfél-két évig. Sajnos nem nagyon gyakoroltam azóta (nem nagyon tudtam hol), szóval csak foszlányok maradtak meg.

Egyelőre most csak ennyit írok. Nincs kedvem és ötletem többet leírni. Megyek fórumozni, és youtube videókat nézegetni.

Rólam, folytatás

Mint azt a legelső bejegyzésben leírtam, nagyon érdekel az informatika, illetve a természettudományok többsége. (Informatikus hallgató vagyok.) Az állatokat is szeretem, van egy macskánk és 3 kutyánk + n darab aranyhalunk (n természetes szám és 0 <= n <= m, ahol m a maximális aranyhalak száma). Szeretek olvasni, interneten böngészni, programozni, 3d modellezni, rajzolni, weboldalt készíteni, linux alapú operációs rendszert használni. Szóval sok dolog érdekel. Természetes, hogy érdekelnek az emberek is, barátok, haverok, ismerősök, ismerkedés.

Viszont nem szeretek ilyen egyetemi bulikba járni, ennek több oka is van:

• nem szeretem a cigaretta füstöt (menekülök előle, ha a buszmegállóban meglátok valakit dohányozni, rögtön felhívom a közterület-felügyeletet)
• nem szeretem az egészségtelenül hangos "zenét"
• az ott lévő zajt nem nevezném zenének
• alkoholt sem fogyasztanék túl nagy mértékben, márpedig az ilyen alacsony színvonalhoz már sok kellene, hogy élvezhető maradjon az egyén számára
• a tömeggel nincs bajom, de ha már diónyi hely sincsen az emberek között, az már zavaró
• mindezért pénzt kidobni ostobaság lenne

Igen, én is 20 éves vagyok, mégsem kell úgy viselkednem, mint minden hasonló korú embernek. A középiskolai évek alatt sem viselkedtem helytelenül soha - kivéve ha valami kiment a fejemből, vagy nem vettem észre valamit. Itt felvetődhet a kérdés, mit jelent pontosan a helyes viselkedés. Vannak bizonyos viselkedési normák, amelyeket már szüleink is belénk nevelnek, és vannak, amiket iskolában tanítanak. Ezek elengedhetetlenek a későbbi tanulásaink, munkánk, életünk során. Megalapozzák a normális társadalmi élet alapjait, hogy ne legyen káosz és szenvedés. Általában mindig gondolok a következményekre, és nem cselekszem gondolkodás nélkül. Ám van, amikor nem teszek így, és ez általában rossz élményként marad meg, amiből persze tanulok.

Tulajdonképpen nem találok olyan programot, lehetőséget, mely során jobban meg tudok ismerkedni másokkal is az egyetemen. Kicsit egyedül is érzem magam, pedig több száz embert láthatok naponta. Vannak kirándulások is, de azok általában több naposak és kimerítő túrák lennének nekem.

Múlt félévben felvettem egy másfajta tárgyat, joggal kapcsolatos a témája. Sok lány volt a csoportban. Egy kedves arcú, szép mosolyú, helyes lány meg is tetszett, de puszta barátságos beszélgetésnél nem mentem tovább. Kiderült, hogy van már fiú barátja, szeretik egymást. Megmondtam neki, hogy ezt tiszteletben tartom, és nem is szándékozom erőszakoskodni. Talán valamit rosszul csinálok. Ki kéne nyitnom a szemem, a fülemmel meghallani az engem szólítók szavát.

Szeretek segíteni az embereknek. Főleg akkor, ha értek is ahhoz, amiben kell a segítség. Például valakinek elvesztek adatai a gépről, akkor azt vissza tudom varázsolni. Vagy kell egy egyszerű, de szép honlap egy barátnak. Esetleg be kell állítani egy hálózatot, internetelérést valakinél. Apró dolgok nekem ezek, de a közembereknek hatalmas segítség lehet egy ilyen kis feladat elvégzése is.

Ami a kommunikációt illeti, nem vagyok egy beszédes típus. Szeretek tőmondatokban válaszolni - ez főleg akkor van, amikor nem akarom fárasztani az embereket a technikai részletekkel. Sokszor nehéz ilyen esetben letömöríteni a választ úgy, hogy a valóságnak megfeleljen, viszont ne kapjon agygörcsöt a kérdező. Ekkor lehet, hogy nem válaszolok 1-2 percig. Egyrészt nem akarok ő-zni, másrészt hülyeséget sem akarok mondani. Kicsit talán lassú vagyok beszélgetés során. Ez lehet probléma. Vagy talán az összes többi ember beszéde gyorsult fel? Hova sietnek? Mit akarnak elérni az elhadart, artikulálatlan, rosszul hangsúlyozott mondatokkal?

Folytatás

Sajnálatos módon egy kicsit elment az idő a mai napon, ezért nem tudtam foglalkozni ezzel a blog-os dologgal. Érdekes gyakorlaton és előadásokon voltam ma. Ellentétben az emberek gondolatkörében szereplő egyetemi hallgatóval én megpróbálok a lehető legtöbb órán részt venni. Sőt! Mindegyikre bejárok, mert hasznosak - még ha úgy érzem, nincs értelme, mert nem fogom tőle jobban megérteni az anyagot. Annyit elárulok, hogy ebben a félévben JAVA-val fogok sokat foglalkozni, és máris tetszik.

Tessék? Ó, hogy a formázás elmaradt az előző bejegyzésből? No, tessék, akkor most itt lesz egy szebb, átláthatóbb, formázott szöveg. Persze amint a végére érek, akkor kezdem el feldolgozni az egészet, ahogyan azt annak idején Word-nél tanították nekem. Ezt a kis kitérőt máris halványítottan, "kommentszerűvé" teszem.

A mai időjárásról: reggel kicsit hűvösebb volt az idő, délelőtt és délután pedig sütött a nap, meleg volt. Estére a szél feltámadt valamennyire és a hőmérséklet is esett 5-6 fokot.

A hangulatomról: reggel, mikor felkeltem, még azt se tudtam, hogy hol vagyok. Hamar rájöttem arra tényre, miszerint nem egy spanyol metrófeljáróból jöttem ki nemrég, hanem az egész csak egy nagyon is valósághű álom volt. Bizony, anélkül, hogy jártam volna valaha is ott, az agyam kigenerálta valamiféle bámulatos módon. Soha nem tanultam spanyolul, mégis azok a szavak (feliratok), amikre emlékeztem még, valódi spanyol szavak voltak. Csak arra emlékeztem, hogy metrózok és buszozok egyet Spanyolországban valahol. A terep, a hely, a tárgyak mind-mind valóságosnak tűntek. Szóval reggel vidám hangulatom volt. A reggeli buszon egy kisebb tömeg gyűlt össze, de az nem vette el a kezdeti jókedvemet - még akkor sem, ha meleg is és büdös is volt. Gyakorlaton is jó kedvem volt, tetszett, hogy egyszerre két kurzus foglalkozik a JAVA nyelvvel, de másképpen megközelítve. Majd ebédkor, otthon édesanyám zamatos, ízletes, puha almás pitéje is rátett eggyel. Visszamenet az egyetemre segítettem két babakocsis nőnek fel- és leszállni a buszról, kiigazítottam kínai turistákat, és egy határozott igennel válaszoltam egy úrnak, aki megkérdezte az-e az a busz, amin rajta van. A délutáni előadás pedig nagyon tetszett. Már tudtam, hogy eddig ez a legjobb napom, amit ebben a félévben eltöltöttem.

Sajnos az időkeretbe nem fér bele a legutóbb megkezdett múltbéli események leírásának folytatása. Ha egyáltalán valaki olvassa ezt, remélem, számára is érdekes dolgokat írok, illetve majd fogok írni.

Második nap

Furán kezdhetem az első bejegyzésemet, de igazából nincs semmiféle frappáns ötletem erre. A címből tudni lehet, hogy mostanság valamelyik egyetem ülőhelyeit, asztalait, padlózatát koptatom. Másodéves, vagy valami ilyesmi lennék elvileg. Félig másodéves. Az informatikai részét a dolgoknak sikeresen végzem el, a matematikai részét már kevésbé.

Délután 5 körül van, és éppen nincs semmi teendőm. Tanulhatnék [matematika tárgy neve]-t vagy [másik matematika tárgy neve]-t is, de az még korai és szeretném megtudni milyen csoportok alakulnak ki. Csoportok, akik közös munkával szeretnék ezen tárgyak elméleti anyagát emészthetővé tenni, megtanulni, elsajátítani. Ezeknek a vizsgáknak most már meg kell lenniük. Ha nem lennének meg, akkor az gáz lenne.

Miről is mesélhetnék még? Mivel nem tudom, hogy aki olvas, mit szeretne megtudni - illetve ő sem tudja, hogy mit tudna megtudni - rólam, ezért kezdem valahol az elejétől. A nevem most annyira nem érdekes. Általában "saja" becenéven szólítanak a barátaim, ismerőseim. 20 év körüli, se nem túl vékony, se nem túl vastag alkatú, átlagos kinézetű, és (vélemény szerint idióta) hanggal rendelkező fiú vagyok. Átlagos, barna haj, barna színű szemek. Gondolataim néha magasröptűek, sokszor kissé nehéz kibogozni még nekem is - még talán ez is átlagos. Szeretem mindig a bonyolult módszert megtalálni. Van olyan, amikor az egyszerűt nem értem, vagy nem tetszik. Makacs természetű, lusta, és mindenben az egyenes, racionális logikát kereső természet vagyok. (Nem biztos, hogy nem veszem szó szerint, amikor azt akarják, hogy ne vegyem szó szerint a dolgokat.) Szeretem a fizikát, mate-... ühm, a matematika bizonyos részeit, informatikát és úgy a természettudományokat általában. Számítógéppel már 4 évesen is találkoztam egy Commodore 64 formájában, amit a BASIC interpreter nyelv segítségével lehetett programozni. Kedvenc játékom volt például a Beach head 2, a Wizard of Wor, Boulderdash. Aki akar az utánaolvashat a wikipédián, milyen és mekkora memóriája, hány KHz-es CPU-ja és milyen más fontos paraméterrel rendelkezett a gép. A 90-es évek végére már talán Pentium 3 processzorral felszerelt gépünk is volt, melyen a windows 98 futott. Igazából egészen 2002-ig a számítógépet játékon kívül másra nem is nagyon használtam. Édesapám használta őket a munkájához, CAD programokkal való tervezéshez. Azt hiszem 2002-es 2003-mas tanévben kezdődtek azok az informatika órák, amikor már hasznosabb dolgokat is tanultunk (pl. gép alapfelépítése, windows (mi más...) operációs rendszer használata, Word, Excel használata. Utolsó általános iskolai évemben már nekem is volt egy AMD Sempron CPU-s gépem, ezen kezdtem el játékon kívül mással is foglalkozni (internet, webböngészés, skype, wikipedia, HTML oldalak felépítése, próbálgatások HTML-lel, flash actionscript próbálgatások). Ekkor már az órákon a logikai áramköröket, egyszerű algoritmusokat is tanultunk (ezek tetszettek és érdekeltek a legjobban). Ekkor kezdődött el a nagyobb érdeklődésem az informatika és a robotok irányába. Középiskolában megismerkedtem olyan emberekkel, akiknek hála most itt ülhetek úgy, hogy a programozást, szkriptek írását, algoritmizálást szinte a kisujjamból kirázom. 2006-ban megismerkedtem a SuSE linuxszal. Magam telepítettem, nem volt nehéz használni sem, de valamiért nem tetszett. Majd később egy barátom felrakott nekem egy debian-t és egy Zenwalk-ot. Annál stabilabb és gyorsabb rendszereket még nem láttam. Később kényelmi okokból Ubuntu-ra váltottam, egy olyan 4-5 évig mást nem is használtam (windows? mi az a windows? :D). Első debian rendszerem alatt már az új gépem (AMD Athlon X2 5000+, Nvidia 6600 majd 8800GT, Gigabyte alaplap [majd leírom a típust]) hasított. Kezdetnek ki is próbáltam rajta a WINE-t (ami a régi sempron-on nagyon kevés játékot tudott élvezhetően futtatni) és csak ámultam. Ami az iskolai tanulmányokat illeti, másodikban C programozást tanultam - hála az akkor ott tanító tanárnőnek, aki csak nekünk, pár embernek - akiket érdekelt a dolog - külön tanította. Még írhatnék sorokat az ott tanultakról - HTML, kémia, fizika, matek, - vagy saját magam által megtanult dolgokról is, de sajnos az idő lassan lejár.

Egyelőre ennyi. Most megyek programozni.